Újabb év, újabb világvége. De miért bukkannak fel időről időre apokaliptikus jóslatok? Mit gondolnak az egyes vallások, és mi köze ehhez a majáknak? Mihez kezdjünk, ha esetleg mégis túléljük a világvégét? Mindenre választ kap az év áltudományos hülyeségéről december 1. és 21. között adventi maja naptárunkban. Nézzen vissza minden nap!

Már háromszor volt Maja-világvége

A csoportos rettegésnek nagy hagyománya van, a 2012-es, világméretű hisztéria azonban különösen népszerű. Oka nem más, mint a maja naptár: a korong alakú leletek alapján idén december 21-én, átszámolva magyar idő szerint délben, azaz 13.0.0.0.0.-kor állítólag vége a világnak – de ne szaladjunk ennyire előre. A maja naptár vége ugyanis valójában az eleje is, így hiába fogjuk várni az Apokalipszis lovasait. Honnan jön a furcsa számsor, és miért jelenti ez bárminek a végét?

Nagy Kör, Haab és Tzolkin

A maják három naptárat használtak, mindegyik különböző hosszúságú ciklusokból állt. A Nagy Kör volt az elsődleges naptáruk, a történelmi események időpontjainak rögzítéséhez. A Haab nevűt a hétköznapokban használták, a Tzolkint pedig vallási célokra. Mindhárom naptár a napok számlálásán alapul, nem szinkronizálták őket a Nap vagy a Hold mozgásához. Ennek ellenére a Nagy Kör és a Haab 360 és 365 napos ciklusokat tartalmaznak, amelyek nagyjából megfelelnek a csillagászati éveknek.

Fotó: Joern Haufe

A haab 18, egyenként húsznapos hónapból állt, az így számított 360 nap végén pedig öt napot hozzáadtak a haabhoz, hogy a természethez igazítsák a ciklust (ebben az öt napban megújulási szertartásokat végeztek, készültek a következő haabra). A tzolkin (más néven szent kör) ciklus 260 napos volt, 13, egyenként húsznapos hónappal. A haab hónapjai, illetve a tzolkin napjai saját neveket kaptak.

A két ciklust párhuzamosan számolták. A 365 napos haab és a 260 napos tzolkin 52 év alatt ért össze (52 haab = 73 tzolkin). 52 évben általában 13 szökőnap van, ezeket a maják az 52 éves időszak végén egyszerre adták hozzá a naptárhoz, és ezt a 13 napot rendkívül szerencsétlen időszaknak tartották. Aztán az 52 éves periódus kezdődött elölről.

A harmadik ciklust, a Nagy Kört, amennyire lehetett, a húszas számrendszerhez igazították. A Nagy Körben a nap neve kin volt, a húsznapos hónap neve vinál, az év neve pedig tun (18 vinál, vagyis 360 kin). Húsz év, vagyis húsz tun az éppen egy katun volt, húsz katun (400 év) pedig egy baktun. A naptár a kint, a tunt és a katunt 0-tól 19-ig számozza, a vinált pedig 0-tól 17-ig. A maják ezzel a ciklussal elképesztő hosszúságig tartották számon a napokat, éveket: ahogy az alábbi táblázatban látható, alautun nevű egységük 63 millió évvel számol. Ebből már kezdhetünk gyanakodni, hogy nem lesz itt semmiféle világvége.

13.0.0.0.0

Egy maja naptárban leírt dátum a Nagy Kör szerinti egységek száma, valamint a haab szerinti nap száma és a hónap neve, továbbá a tzolkin szerinti 13-napos időszak sorszáma és a nap neve. A maja sztéléken talált írásokból és a nép szent könyvéből, a Popol Vuh-ból a régészek kiderítették, hogy a maja mitológia szerint a világ teremtése – azaz 0.0.0.0.0 – a Gergely-naptár szerint időszámításunk előtt 3114. augusztus 11-ére esett.

Világvége-mellékletünk indulásának dátuma 2012. december elseje. Ez a maja naptárban így néz ki: 12.19.17.17.0. Vagyis ez a Nagy Kör alapú dátum a következőkből áll:

• 12 baktun = 12*144 ezer nap = 1 millió 728 ezer nap
• 19 katun = 19*7200 nap = 136 800 nap
• 19 tun = 19*360 nap = 6840 nap
• 17 vinál = 17*20 nap = 340 nap
• 0 kin = 0*1 nap = 0 nap

Azaz a maja naptár szerint összesen 1 871 980 nap telt el a világ teremtése óta. 2012. december 21-gyel az a gond, hogy a maja naptár alapján a számmisztikusok gyöngye: 13.0.0.0.0. A rémület oka pedig az, hogy a majáknál 13 baktun után véget ér a naptár. Pedig nem ér véget, csak újraindul az elejétől.
 
A világvége-jóslatok hívei nem gondolnak arra, hogy mi is évente kidobjuk a naptárat, és újat veszünk, hiszen az decemberben véget ér – inkább úgy vélik, hogy innentől  mindennek annyi. Az már mellékes, hogy a fenti táblázatból jól látható, hogy a maják bőven számoltak tovább.A negyedik világban élünk

A tévhit alapja, miszerint 13.0.0.0.0 egyben a világvége is, egy amerikai antropológusnak, Michael D. Coe-nak tulajdonítható. A kutató The Maya című könyvében azt írja, van rá utalás, hogy apokalipszis söpri el a romlott embereket, amikor a Nagy Kör befejeződik. A Popol Vuh szerint viszont már háromszor vége lett a világnak, amikor ugyanígy elértek a Nagy Kör végére, most pedig a negyedik világban élünk, amelynek lassan újra vége. De a vég egy új kezdet is egyben.

A maják által jósolt világvége 1975-ben jött igazán divatba. A New Age áramlat írói a tudatosság átalakulásával, a Vízöntő évével kapcsolták össze a furcsa dátumot – de erről majd maja ádventi naptárunk későbbi posztjaiban írunk, nem akarjuk a világvégéig nyújtani ezt a cikket. Legyen elég most annyi, hogy Coe elméletét 1990-ben harmadszor is felkapták, több könyvben újra megjelent. Innentől az asztrológusok a 13. baktun végét az új asztrológiai évvel kapcsolták össze, a majákat kutató Mark van Ston szerint viszont a Nagy Kör vége modern találmány – és ezzel nem tudunk eléggé egyetérteni.

Forrás: INDEX