Yoji Ookata búvár és víz alatti fényképész tavaly a Japán déli részén fekvő sziget, Anami Oshima partjainál hajtott végre merüléseket. Egyik merülésén különös, mintegy két méter átmérőjű, teljesen szabályos kör alakú képződményt fedezett fel és fényképezett le 24 méteres mélységben.

A sajtó rögtön víz alatti „gabonakörnek” nevezte el a mértani pontosságú homoképítményt - amelyet először 1995-ben írtak le -, és vad találgatásokba kezdett a készítőket illetően. Yoji Ookata a létesítmény felfedezése után rögtön elhívta magával a japán NHK televízió stábját, hogy készítsenek felvételeket a helyszínen, és együtt próbálják megfejteni a rejtélyt.A megfejtés majdnem olyan meglepő volt, mintha az derült volna ki, hogy földönkívüliek állnak a különös alakzatok eredete mögött. Kiderült, hogy a cirkalmas homokköröket egy a gömbhalak közé tartozó kis halacska (Torquigener sp.) készíti. Minden egyes építményt egyetlen hím gömbhal alakít ki órák, sőt napok kemény munkájával. Az alakzat méretéhez képest parányi hal fáradhatatlanul úszkál az aljzat fölött, és úszójával csapkodva igazítja barázdákba a homokot. A filmkészítők azt is felfedezték, hogy az állatok nemcsak szabályosan ismétlődő barázdákat alakítanak ki, hanem fel is díszítik építményeiket kavicsokkal és kagylóhéjakkal.

Miért fárasztják magukat ezzel a munkával a halak? A válasz most is - mint annyiszor - a szaporodásban rejlik, derült ki a Scientific Reports folyóiratban 2013 júliusában megjelent tanulmányból. A gömbhalak ezzel az építménnyel csalogatják magukhoz a nőstényeket, amelyekkel azután a kör közepén párzanak, és a nőstények lerakják petéiket. Az is kiderült, hogy a barázdák nemcsak a környezet megszépítésére szolgálnak, hanem irányítják a vízmozgást, hogy a peték egy helyben maradjanak. A kutatók azt is feltételezik, hogy az odahordott kagylók sem csak dekoratív célokat szolgálnak, hanem táplálékot is nyújtanak a fejlődő utódoknak.