Úgy gondolom, ideje kimondanom: egyetértek E. Dervarics Kálmánnal és Grandpierre K. Endrével - Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér 1664. november 18-án a kursaneci erdőben politikai gyilkosság áldozata lett. 

A Zrínyi halálát gyilkosságnak tekintő közvélemény - ahová egyébként Kossuth Lajos is tartozik - általában Póka Istvánt tekinti Zrínyi gyilkosának.

A Magyar Újság által közölt, 1870. március 4-én kelt turini levelében írja Kossuth:

"Egy másik Zrínyit vadászat közben elejtett egy vadkan, mely »puska alakban«, mint mondják, mai napig látható egy bizonyos titkos múzeumban."

Ez a "titkos múzeum" - a Magyar Nemzeti Múzeum. A régiségtárba 1847-ben, 79. szám alatt került egy lakat nélkül való, hosszú puska, melynek tusára szegezett lemezébe ez van vésve:

"Ego sum illa Flintea, ex qua Comes Nicol: a Zrin in Sylva Ottok Insula Muraköz in Venatione ab Apro Persecutus a Venatorum Supremo N. Stephano Poka A^o 1664. die 18. 9bris trajectus est a Nepote Gabriele Poka P. ac G. D. Paulo Benyovszky Dominium idem conscribenti dono data Anno1755^to in Perennem rei gestae memoriam."

(Én vagyok az a puska, mellyel a vadászaton vadkantól üldözött gróf Zrínyi Miklóst az ottoki erdőn, Muraköz szigetében, nemes Póka István fővadász 1664. november 18-án általlőtte. Örök emlékezetül ajándékul adta 1755-ben híres és nemes Benyovszky Pál úrnak Póka István unokája, Póka Gábor.)

Ezt a fegyvert Benyovszky Péter ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak.

A puska képe és felirata több kiadványban is szerepel. Nem foglalkoznék vele, a puskával vagy lőttek Zrínyire, vagy nem lőttek - a dolog mindenképpen bizonyíthatatlan.

--------

Nem hiszek benne, hogy Póka István lenne Zrínyi gyilkosa. Jobban mondva: nem hiszek abban, hogy egyedül Póka gyilkolta volna meg Zrínyi Miklóst. 

A következő posztban megpróbálom majd rekonstruálni a gyilkosságot.

De előtte még szólnom kell néhány szót.

-------

A 70-es évek elején  sokat írtak és vitatkoztak Zrínyi haláláról. A vadkanmese ellenzői a gyilkosság értelmi szerzőiként és haszonélvezőiként "a Habsburgokat" nevezték meg. Ez így aligha pontos, nem is tudom elfogadni.  Finoman szólva is pontosításra szorul. Az utóbbi hatvan év naiv magyar történelemszemléletében a Habsburgok voltak a rossz, a gonosz szimbólumai, az általános bűnbak - nyilván nem véletlenül.

A Habsburgok ma már csak hajdani uralkodócsalád, az európai történelem utolsó évszázadának kárvallottjai közé tartoznak.  Már azok sem respektálják őket különösebben, akik korábban mögéjük bújva űzték üzelmeiket. A Habsburgokat ma már büntetlenül, legálisan lehet rugdosni. A Habsburgok minden rossz okozói, a magyar történelem összes szerencsétlenségéről ők tehetnek.

Ezt a felfogást nem tudom elfogadni. A következő posztokban, amikor tág körökben mozogva megvizsgálom Zrínyi életművét, koncepcióját, a körülményeket, azaz az indítékot, szólni fogok a lehetséges gyilkosok, vagy inkább a felbujtók, megbízók körétől is; kinek állhatott érdekükben Zrínyi halála.

Csáktornya

A 70-es évek vitái azzal zárultak, hogy a vadkanmese hívei mendemondának minősítették az ellenoldali nézeteket azzal, hogy nincs okunk kételkedni Bethlen Miklós tanúságtételében. (??)

A nyilvánvaló rosszhiszeműségen túl itt ordas fogalomzavar van.

Egyáltalán nem kételkedem Bethlen Miklós visszaemlékezésében. Egy szavában sem.

Bethlen Miklós visszaemlékezése nem cáfol és nem dönt meg semmiféle úgynevezett mendemondát. Zrínyi halálának nem szemtanúja; még csak nem is közvetett tanúja, hiszen amit elmond, nem más, mint Majláni-Migliani meséjének elmesélése.

Bethlen Miklós viszont a holttesttel, a gyilkosság közvetlen előzményeivel és az utána történtekkel kapcsolatban valódi szemtanú, de amit elmond - mint látni fogjuk - nem támogatja a vadkanmese híveinek álláspontját.  

Sors bona, nihil aliud - Jó szerencse, semmi más.

Ez volt Zrínyi jelmondata.

Lássuk, mint gyilkolták meg.

----------------

Bethlen Miklós páratlanul értékes koronatanú. Semmi okunk sincs rá, hogy kételkedjünk a beszámolója hitelességében.  Bizonyos óvatosság azért nem árt, hiszen negyvennégy év elteltével, bécsi fogságban írta. Elsősorban bizonyos öncenzúrát kell feltételeznünk. Bethlen esetében azonban ennek egyértelműen a legtisztességesebb módja tételezhető fel: egészen biztosan nem hazudott. Az viszont valószínű, hogy a beszámolója nem egészen teljes; mindent elmond, amit a két szemével látott, de nem mond el mindent, amit hallott.

Viszont: semmit sem tesz hozzá. Pontosan kiderül, mit látott, és mit nem látott. A legfontosabbat: Zrínyi halálküzdelmét nem látta. A vadkant sem látta. 

------------

Már mondtam, nem hiszek abban, hogy Póka egyedül volna a gyilkos. Úgy gondolom, legalább ketten voltak. A magányos tettes nem vall a műhelyre; a kor többi (feltehetően hasonló érdekű) politikai gyilkosságát szinte kivétel nélkül több tettes követte el.

Majláni-Magliani-Migliani kétségkívül a másik tettes. Nem tudjuk azonban, voltak-e még cinkosaik. Amit tudunk, az alapján ugyanis még ezt sem lehet kizárni.

----------

Kövessük hát figyelmesen Bethlen Miklós beszámolóját:

"puskával beméne és szokása szerint löve egy nagy erdei disznót"

A "szokása szerint" kifejezés csak még jobban aláhúzza, amit már amúgy is tudunk: Zrínyi gyakorlott vadász volt, számos vadkant ejtett el életében.  Feltételezhetjük, hogy jól ismerte a magányos kanok szokásait.

---------

"Kisereglénk a hintóhoz, az úr is, hogy immár hazamenjünk; estefelé is vala."

Véget ért tehát a vadászat. Vadászok is, hajtók is a zsákmány feldolgozásával, hazavitelével vannak elfoglalva, zajlik a vadászatot záró tevékenység.

Miért érzem azt, hogy nagyon is ravaszul kitervelt gyilkosságról van szó?

----------

Nem gondolom azt, hogy egyedül az osztrák "titkosszolgálat" lehetett a ludas Zrínyi halálában. Inkább úgy vélem, afféle sajátos alkalmi kooprodukció  lehetett osztrákok és törökök között, ahhoz hasonló, amely a KGB és a CIA között jött létre, amikor meg kellett buktatni a román diktátort.
Ne feledjük: éppen megkötötték a vasvári békét, amely Ausztria diplomáciai történetének egyik legostobább tákolmánya volt. Erről, és a hozzá kötődő döbbenetes osztrák-török diplomáciai kokettálásról a későbbi posztok egyikében még szót ejtek.

-------

Tehát: a vadászat befejeződött.

"Kisereglénk a hintóhoz, az úr is"

Tehát mindenki elhagyta a helyét, a munka véget ért. Már nem volt szükség a vadászat követelte őrködésre, tervszerű elhelyezkedésre, fegyelemre. Ne feledjük el: a vadászat tervszerű tevékenység, a korban gyakran - középkori hagyomány szerint - egyenértékűnek tekintették a hadgyakorlattal.

Úgy gondolom, a Zrínyi szervezte vadászat mindenképpen fegyelmezett, tervszerűen végrehajtott tevékenység lehetett; a Zrínyiről szóló összes forrás hangsúlyozza, hogy a költő-hadvezérre a bölcs tervszerűség volt a jellemző, emberei között katonás fegyelmet tartott. Miért pont a vadászat lenne kivétel ez alól?

-------

"estefelé is vala"

November dereka lévén körülbelül délután öt óra lehetett. Ilyenkor már igen hamar sötétedik. Különösen egy erdőben. Vadászatra a napnak ez a szakasza már nem alkalmas. Sebesült vad üldözésére sem. Ezt Zrínyi ne tudta volna?

------

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.