Sors bona, nihil aliud - Jó szerencse, semmi más.

Ez volt Zrínyi jelmondata.

Lássuk, mint gyilkolták meg.

—————-

Bethlen Miklós páratlanul értékes koronatanú. Semmi okunk sincs rá, hogy kételkedjünk a beszámolója hitelességében.  Bizonyos óvatosság azért nem árt, hiszen negyvennégy év elteltével, bécsi fogságban írta. Elsősorban bizonyos öncenzúrát kell feltételeznünk. Bethlen esetében azonban ennek egyértelműen a legtisztességesebb módja tételezhető fel: egészen biztosan nem hazudott.

Úgy gondolom, ideje kimondanom: egyetértek E. Dervarics Kálmánnal és Grandpierre K. Endrével - Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér 1664. november 18-án a kursaneci erdőben politikai gyilkosság áldozata lett. 

A Zrínyi halálát gyilkosságnak tekintő közvélemény - ahová egyébként Kossuth Lajos is tartozik - általában Póka Istvánt tekinti Zrínyi gyilkosának.

A Magyar Újság által közölt, 1870. március 4-én kelt turini levelében írja Kossuth:

"Egy másik Zrínyit vadászat közben elejtett egy vadkan, mely »puska alakban«, mint mondják, mai napig látható egy bizonyos titkos múzeumban."

Ez a "titkos múzeum" - a Magyar Nemzeti Múzeum.

Eljött az ideje, hogy összefoglaljam esszésorozatom legfontosabb kérdéseit.

Mi az oka annak, hogy Grandpierre K. Endre kiváló könyvének (igen hathatós) segítségével foglalkozom Zrínyi halálának körülményeivel?

Már említettem, hogy a vadkan-verzióval kapcsolatban erős kételyeim vannak. Ezt előre bocsátva, és ezzel együtt kérdéseim a következők:

1. Mit tudunk valójában Zrínyi Miklós haláláról?

2. Mi az oka annak, hogy bizonyos történet-és irodalomtudományi körök makacsul ragaszkodnak a vadkan meséjéhez? 

Nem tartom valószínűnek, hogy a 345 évvel ezelőtti események feltárása még mindig olyan erőteljes és konkrét politikai, gazdasági, maffiás (ami gyakran első kettő szintézise)  érdekeket sértene, amelyek még mindig az igazság útjában állnának.