Sors bona, nihil aliud - Jó szerencse, semmi más.

Ez volt Zrínyi jelmondata.

Lássuk, mint gyilkolták meg.

—————-

Bethlen Miklós páratlanul értékes koronatanú. Semmi okunk sincs rá, hogy kételkedjünk a beszámolója hitelességében.  Bizonyos óvatosság azért nem árt, hiszen negyvennégy év elteltével, bécsi fogságban írta. Elsősorban bizonyos öncenzúrát kell feltételeznünk. Bethlen esetében azonban ennek egyértelműen a legtisztességesebb módja tételezhető fel: egészen biztosan nem hazudott. Az viszont valószínű, hogy a beszámolója nem egészen teljes; mindent elmond, amit a két szemével látott, de nem mond el mindent, amit hallott.

Viszont: semmit sem tesz hozzá. Pontosan kiderül, mit látott, és mit nem látott. A legfontosabbat: Zrínyi halálküzdelmét nem látta. A vadkant sem látta. 

————

Már mondtam, nem hiszek abban, hogy Póka egyedül volna a gyilkos. Úgy gondolom, legalább ketten voltak. A magányos tettes nem vall a műhelyre; a kor többi (feltehetően hasonló érdekű) politikai gyilkosságát szinte kivétel nélkül több tettes követte el.

Majláni-Magliani-Migliani kétségkívül a másik tettes. Nem tudjuk azonban, voltak-e még cinkosaik. Amit tudunk, az alapján ugyanis még ezt sem lehet kizárni.

———-

Kövessük hát figyelmesen Bethlen Miklós beszámolóját:

“puskával beméne és szokása szerint löve egy nagy erdei disznót”

A “szokása szerint” kifejezés csak még jobban aláhúzza, amit már amúgy is tudunk: Zrínyi gyakorlott vadász volt, számos vadkant ejtett el életében.  Feltételezhetjük, hogy jól ismerte a magányos kanok szokásait.

———

“Kisereglénk a hintóhoz, az úr is, hogy immár hazamenjünk; estefelé is vala.”

Véget ért tehát a vadászat. Vadászok is, hajtók is a zsákmány feldolgozásával, hazavitelével vannak elfoglalva, zajlik a vadászatot záró tevékenység.

Miért érzem azt, hogy nagyon is ravaszul kitervelt gyilkosságról van szó?

———-

Nem gondolom azt, hogy egyedül az osztrák “titkosszolgálat” lehetett a ludas Zrínyi halálában. Inkább úgy vélem, afféle sajátos alkalmi együttműködés  lehetett osztrákok és törökök között, ahhoz hasonló, amely a KGB és a CIA között jött létre, amikor meg kellett buktatni a román diktátort.
Ne feledjük: éppen megkötötték a vasvári békét, amely Ausztria diplomáciai történetének egyik legostobább tákolmánya volt. Erről, és a hozzá kötődő döbbenetes osztrák-török diplomáciai kokettálásról a későbbi posztok egyikében még szót ejtek.

——-

Tehát: a vadászat befejeződött.

“Kisereglénk a hintóhoz, az úr is”

Tehát mindenki elhagyta a helyét, a munka véget ért. Már nem volt szükség a vadászat követelte őrködésre, tervszerű elhelyezkedésre, fegyelemre. Ne feledjük el: a vadászat tervszerű tevékenység, a korban gyakran - középkori hagyomány szerint - egyenértékűnek tekintették a hadgyakorlattal.

Úgy gondolom, a Zrínyi szervezte vadászat mindenképpen fegyelmezett, tervszerűen végrehajtott tevékenység lehetett; a Zrínyiről szóló összes forrás hangsúlyozza, hogy a költő-hadvezérre a bölcs tervszerűség volt a jellemző, emberei között katonás fegyelmet tartott. Miért pont a vadászat lenne kivétel ez alól?

——-

A csáktornyai vár ma. Innen indultak a végzetes vadászatra, és ide vitték vissza Zrínyi holttestét.

“estefelé is vala”

November dereka lévén körülbelül délután öt óra lehetett. Ilyenkor már igen hamar sötétedik. Különösen egy erdőben. Vadászatra a napnak ez a szakasza már nem alkalmas. Sebesült vad üldözésére sem. Ezt Zrínyi ne tudta volna?

——

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.